Betlen János: - Jó reggelt kívánok, Elnök úr! Orbán Viktor sportról fog beszélgetni Schulek Csabával, a sport-főszerkesztőnkkel. Elnök úr, ez nem véletlen, mert őneki az élete a sport. Az igaz, hogy egyszer, egyszer azt mondta, hogy az egész politikai pályafutását odaadná, hogyha egyszer játszhatott volna a nemzeti tizenegyben? Ez elhangzott?

- Elhangzott, csak most már eső után köpönyeg…

B. J.: - Azért én tudok embert, aki szívesen elintézné ezt a szövetségi kapitánnyal. A tegnapi felcsúti események kapcsán van itt elnök úr, és van itt Schulek Csaba, aki ért hozzá, velem szöges ellentétben, és azt javaslom, hogy mielőtt beszélgetnének, nézzenek meg erről egy rövid összefoglalót.

(Bejátszás: Az akadémiából is látszik, a magyarok a focit komolyan veszik. Ezekkel a szavakkal kezdte Felcsúton bemutatóját Orbán Viktor. Ő vezette körbe Sepp Blattert, a Labdarúgó Világszövetség elnökét a Puskásról elnevezett labdarúgó akadémián. Elmondta, hogy száz tanulójuk van, direkt a világtól elzárt helyet választottak, mert össze akarják kovácsolni a gyerekeket. Az akadémia alapítója kifejtette, hogy ők itt közösséget építenek, nevelési rendszerükben a sport és a tanulás egyenlően fontos. Blatter úr találkozott az U20-as válogatott tagjaival is. Külön kiemelte a bronzérem értékét, mert a magyarok a világbajnokságon a legjobb európai csapatként végeztek a harmadik helyen. A nemzetközi sajtótájékoztatón viszont már magáról Puskás Ferencről esett a legtöbb szó. A FIFA ugyanis díjat nevezett el a legismertebb magyarról. Az elismerést minden évben a világ legszebb gólját rúgó játékos kapja majd. Sepp Blatter szerint ez egy szimbolikus díj, filozófia van mögötte. Angolul ugyanis a gól célt jelent. Vagyis aki gólt rúg, a céljai felé is tesz egy lépést. Célok nélkül pedig nem érdemes élni. Ez volt Puskás filozófiája, és ezt fejezi ki a díj is. Blatter hosszasan méltatta Puskás életművét, kiemelte, hogy ő olyan példakép volt, akire nemzedékek néztek fel. Fontosnak nevezte, hogy a labdarúgás közösséget teremt és hat a fiatalokra, és minden embernek, aki tesz a fociért, ebben felelőssége van.)

Schulek Csaba: - Ez az egyetlen FIFA-díj, amit névvel láttak el, és amelyet valakiről elneveztek. Az összes többi az Év játékosa, Aranycipő…
- Aranylabda, Aranycipő…

- Így van. Hogy-hogy pont Puskás Ferencről nevezték el?
- A történet az egy igazi magyar történet. Volt egyszer egy ember, aki az utcáról beesett a Nemzeti Sport szerkesztőségébe és azt mondta, hogy kellene egy ilyen díjat alapítani. Ott valaki ezt meghallotta…

- Ez volt Csorba István, ugye?
- Igen, igen, ő, úgy hívták az urat, igen. Aki meghallotta, nem azt mondta, hogy ugyan már, kicsik vagyunk mi magyarok ahhoz, hogy ilyesmit elérjünk, hanem azt mondta, hogy remek ötlet! Hóna alá fogta, és elkezdett vele házalni. Egész odáig, míg be nem következett a tegnapi nap.

- Nagy megtiszteltetés ez Magyarországnak, gondolom.
- Hát nézze, ugye, minden évben meg fog történni az, hogy kiválaszt a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség harminc gólt. Ez a harminc találat utána egy bíráló bizottság elé kerül. Az leszűkíti, leszűkíti tízre, és utána az egész világon mindenki szavazhat erre a tízre. Tehát a világon minden évben, minden futballrajongó egy Puskás Ferencről elnevezett díjra, egy magyar emberről elnevezett díjra szavazhat. Tehát ha, azt is mondhatnám, hogy ennél jobb benyomást egy ország nem nagyon tehet magáról, minthogy a szebbik arcához tartozó legnagyobb hősét minden évben emlék… hősére minden évben emlékezteti a világot.

- Rudolf Gergely tegnapi gólja Puskás-díjas volt.
- Az rendben volt, igen.

- Akár, úgy értem. Az U20-as válogatottnak beszéltünk itt a sikeréről. Nekem az volt az érzésem tegnap is, meg a múlt héten is, amikor a dánok ellen játszottunk, hogy az U20-as válogatott példát mutatott, és, és szerintem lendületet adott a magyar futballnak.
- Egy így van, meg a tegnapi Debrecen meccs meg az U20-as meccsekben van valami, ami egy húron, közös húron pendül, és pontosan az ellenkezője annak, mint amit a nagy magyar válogatottól láttunk az utolsó két hazai meccsen. Tehát harcolni kell. Tehát…

- Az utolsó másodpercig.
- Így van. Hát az a filozófia, hogy „csak nagy blama ne legyen”, „ne kapjunk ki nagyon”, „nem sikerül, akkor majd 1:0-ra megvernek a svédek”, vagy így nem lehet futballozni. Futballozni úgy lehet, hogy az ember elhiszi, hogy lehet, hogy az ellenfél az egy jobb erőkből álló csapat, de a meccs állásán, a meccs kezdetén az állás 0:0, és bármi megtörténhet. Rajtam is múlik, hogy mi fog történni. Hiszek-e abban, hogy győzhetek, elérhetem a céljaimat? Tudom-e a módját, van-e bennem kitartás. Az U20-as válogatott vagy tegnap a Debrecen úgy futballozott, ahogy a nagy magyar válogatottnak is egyszer majd futballoznia kellene.

- Az U20-as válogatottnak mi lehet a titka? Vagy mi az oka, hogy ilyen sikeres lett ez a csapat?
- Nézze, az U20-as válogatott sikere nekem személyesen nagyon sokat jelent, mert én hiszek abban, amit csinálok, és én azért alapítottam egy akadémiát, és az U20-as válogatott csapatában a kezdők között általában öt-hat olyan akadémista is pályára lépett, akik az első magyar akadémiáról kerültek ki.

- Ez a Sándor Károly…
- Ezt még Várszegi Gábor alapította, a Csikar, azaz Sándor Károly Akadémia. Meg is kell emelni a kalapunkat szerintem Várszegi úr előtt, aki az első fecske volt a magyar labdarúgás utánpótlásának a megújításában mint üzletember.

- Bocsánat, nincs feszültség a két akadémia között? Szakmai féltékenység?
- Hát, rangadók vannak, meg mérkőzések vannak, sportszerű küzdelem, de ami bennünket illet, mi inkább tanulni akarunk a többi akadémiától. Öt-hat olyan akadémia van ma Magyarországon, amellyel komolyan kell számolni a jövőben. Na, visszatérve, hogy miért fontos ez? Ugye, számoljuk ki, öt-hat ember játszott abban a korosztályban, amikor még csak egy akadémia létezett Magyarországon. Most van öt, számoljunk öttel, minden akadémia, minden évben lassan már, mert alulról zárkóznak föl az évfolyamok, kibocsát 15-20 gyereket. Az azt jelenti, hogy egy évben kijön 90-100 akadémiai képzettséggel rendelkező futballista. Egy évben. Mondjuk, ha 90-nel számolok, az tíz év alatt 900 játékos. Ez azt jelenti, hogy tíz év alatt a teljes magyar labdarúgás színvonala látványosan, érezhetően, ugrásszerűen és folyamatosan fog majd emelkedni. Tehát én az U20-asok sikerében a későbbi nagy magyar futballsikerek előképét láttam.

- Hány akadémia férhet el egy ekkora országban körülbelül? Tehát mi az a szám, ami még egészséges?
- Hát nézze, Ausztria, amely egy kicsit kisebb ország, mint mi, emlékeim szerint hét vagy kilenc regionális akadémiát működtet. Az állam mindegyik akadémiának ad évente kétmillió eurót, amelyből aztán a szakmai munkát végzik. Magyarországon az MLSZ nemrégen kiírt egy pályázatot az akadémiák számára. Száz pontig értékelték az akadémiákat, kettő kapott száz pontot, és volt három-négy, aki azért nagyon közel volt a kiváló minősítéshez. Tehát úgy gondolom, hogy Magyarországon is egy olyan 8-10 akadémia időszerű. De ez annak a kérdése, hogy az akadémiák mögött milyen háttér van. A magyar futballnak ma nem az a problémája, hogy az egy-egy adott évfolyamból hogyan válasszuk ki a legtehetségesebb gyerekeket, mert az akadémiák ezt elvégzik. Az igazi kihívás alul van meg fölül. Alul abban az értelemben, hogyan vigyük ki a gyerekeket a kényelmes karosszékekből futballpályára futballozni. Ezt a célt szolgálta az – azóta kimúlt – Bozsik-program, amit szerintem történelmi bűn volt megszüntetni. A másik dimenzió, ahol gondunk van, hogyan lehet a jól kiválasztott, jól képzett, immár az NB I. kapujában toporgó fiatal játékosokat jó bajnokságokban játszatni. Én azt az életutat, amit ma nagyon sok fiatal jár, hogy minél fiatalabb korban elmegy külföldre játszani, én zsákutcának tartom. Tehát a magyar futball és a magyar futballista akkor lesz nemzetközileg elismert, ha itthon egy bajnokságban, fiatal életkorban, élcsapatban tud játszani, és kész játékosként szegődik el valahova külföldre. Mi ezt az utat járjuk, a Puskás Akadémia és a Videoton, az MTK pedig egy egészen más utat jár. Tehát több filozófia létezik ma az akadémiák világában.

- De úgy tűnik, hogy a siker várható vagy garantálható.
- Hát a sikerhez nem csak egy út vezet. Tehát az akadémiák közül az MTK éppúgy lehet sikeres, mint ahogy a Videoton rajtunk keresztül.

- Joseph Blatter ugye itt van Magyarországon, tegnap díjat avatott, a mai nap pedig egy konferencián vesz részt a parlamentben, ami a 6+5-ös szabályt is hivatott átbeszélni, és talán lobbizni érte. Fontos ez a 6+5-ös szabály nekünk magyaroknak?
- Hát nekünk nagyon fontos, ugyanis a helyzet az úgy áll, hogy nem azért mennek el nagyon fiatalon a magyar utánpótlás bajnokságból a tehetségesek külföldre, mert nem szeretnek itthon, hanem mert az a képzet alakult ki a fejükben – valószínűleg nem ok nélkül – hogy külföldön minél hamarabb zsoldba állva lehet igazán boldogulni. Reflektorfénybe kerülni, szakmailag értékes pályát befutni, és pénzt is keresni. Most azt gondolom, hogy ez eltorzítja a futballt.

- És nem marad itthon a játékos.
- Ez eltorzítja a futballt. Tehát kétségkívül az nem normális dolog, hogy egy angol csapatban…

- … alig van angol játékos.
- … a kezdőcsapatban van tíz vagy tizenegy más nemzetiségű. Tehát azért a futball…

- És aztán nem jut ki az angol válogatott a…
- Így van, a futball kultúra, a futball egy kultúra. Nemzeti alapon szerveződő kultúra, ahogy másképp beszél, másképp énekel, másképp zenél egy spanyol, egy angol meg egy magyar, másképp is játssza a futballt. Ezt, aki ért hozzá, vagy csak sok meccset néz, rögtön látja, fölismeri anélkül, hogy bemondanák, hogy melyik bajnokságból lát meccset, rögtön tudjuk, hogy honnan jön a közvetítés. Tehát ez egy olyan érték, ez a nemzeti kultúrákra épülő futball egy olyan érték, amelyet meg kell őrizni, és a piac itt is számos jó, jótékony hatása mellett romboló hatást is kifejt és a romboló hatásokat meg kell szűrni, vissza kell szorítani. Tehát a nemzetköziesítése a játéknak fontos, de a nemzeti kultúrák elvesztése viszont nem érdekünk.

- EU-szabállyal ez nem ütközik?
- Hát erről folyik a nagy vita. Én szerintem nem. Schmitt Pált is fölkérte, az Európai Parlament alelnökét Blatter úr, hogy az Európai Parlamenten belül legyen ennek az ügynek a nagykövete. Én Schmitt Pállal többször konzultáltam ebben az ügyben. Nagyon érdekes jogelméleti vita zajlik arról, hogy miután ez a kultúrát is érintő ügy, ez teljesen a munkaerőszabályok alá tartozik, vagy pedig a kulturális életre vonatkozó szabályok is érvényesek ezen a területen. Hosszú és nagy vita lesz ez. Az Uniónak van számos rossz tulajdonsága, az egyik az, hogy időnként dogmatikus. Nem a szabályok célját és a szabályozás célját és értelmét nézi, hanem magát a szabályt. Én nagyon remélem, hogy a vaskalapos bürokraták helyett itt az értelmes, futball iránt elkötelezett sportemberek győznek majd az Unión belül.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy eljött!
- Köszönöm, hogy itt lehettem!


orbanviktor.hu