A miniszterelnök a beszélgetés során arra hívta fel a figyelmet, hogy a Nemzetközi Valutalappal (IMF) 2008-ban megkötött szerződés 2010 októberében lejár, de már az elmúlt néhány hónapban sem vettük igénybe azt a keretet, amit lehívhattunk volna. A magyar állam a piacról, nemzetközi pénzügyi szerveztek nélkül, tisztán üzleti alapon is képes volt pénzhez jutni. Mint megjegyezte, a kormányváltáskor hazánk „rossz bőrben” volt, és ha a 29 pontos gazdasági akciótervet nem indítják meg, rövid idő alatt a költségvetési hiány, és néhány más gond maga alá temette volna az országot.


Hozzátette, az IMF-nek semmi oka, hogy elveszítse a bizalmát Magyarország iránt. A költségvetési hiánynak 3,8 százaléknak kell lenni, amit teljesítenek, így egyetlen kötelesség marad, az előző kormányok által felvett pénzt visszafizetni. „Az IMF-nek és senki másnak sem engedhetjük meg (…), hogy egy velünk kötött szerződésen túlterjeszkedjen” - fogalmazott.

Orbán Viktor vélemény szerint az Európai Unióban kedvező változás történt abban a tekintetben, hogy a legutóbbi miniszterelnöki csúcstalálkozón megállapodtak egy gazdasági koordináció létrejöttéről. A gazdaságpolitikák harmonizálásának része lesz, hogy megállapodnak abban, a 27 országnak mikorra kell levinni 3 százalékra a költségvetési hiányt. Ez mindenkire vonatkozni fog, ha ezt vállaljuk és betartjuk, akkor semmifajta „extra biztonsági övre” nem lesz szüksége Magyarországnak.

Úgy látja, az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak egy sikeres szakasza következik. Ugyanakkor hazánkra bizalmatlanabbul néznek, mert eltelt hat-nyolc év, amelyre az volt a jellemző, hogy amit a magyar kormány mondott abból, semmi nem volt igaz. Hitelességi problémánk van, amely helyzeten kicsit segít, hogy kormányváltás történt. Mint mondta, mindent megtesz annak érdekében, hogy az ország szavahihetőségét helyreállítsa.

A kormányfő a bankadóval kapcsolatban elmondta, mindent meg fognak tenni, hogy a bankok ne háríthassák át a lakosságra, „a magyar államnak erre vannak eszközei” - húzta alá, másrészt a hitelezésre vonatkozóan megjegyezte az „nem szociális tevékenység”.

A műsorvezető felvetésére válaszolva, amely a „törvényhozási dömpingre” illetve az egyeztetés kérdésével volt kapcsolatos, kifejtette, a parlament három témakörben hozott fontos törvényeket. Az első a nagy nemzeti kérdések voltak. Ebben az esetben egy tabut kellett ledönteni, miszerint „Magyarország nem tud nemzeti irányultságú politikát folytatni”. A második „csomagba” a gazdasági kérdések tartoztak, amelyeket illetően tartottak konzultációt, mint ahogy a közrend és közbiztonság vonatkozásában is.

A miniszterelnök az interjú során beszélt arról is, hogy továbbra is lesznek olyan törvények, amelyeket nem a kormány kezdeményez, hanem a frakció, illetve a parlament. Különösen a szabadságjogokat illetően, vagy az érzékenyebb politikai ügyeknél tartja ezt helyesnek. Vannak azok a törvények - folytatta -, amelyeket a kormány terjesztett elő, ahol egyeztetni kell. „Egyszerre kell működtetnünk a hagyományos egyeztetési rendszereket (…) és új formákat is be kell vezetni, mint a Nemzeti Konzultáció” - mondta. Hozzátette, nyitott, minél több véleményt megismerni akaró kormányzati munkát szeretnének folytatni.

A 98 százalékos különadóról úgy nyilatkozott, aki becsületesen dolgozott 30-35 évet, azt nem szabad elbocsátani. A végkielégítésekről megjegyezte, az utóbbi időben divattá vált, hogy szándékosan olyan szerződéseket kötöttek, miszerint ha az állami alkalmazásból elment valaki, akkor sok millióval hagyta ott az állását. Meglátása szerint Magyarország jelenleg „nem engedheti meg magának, hogy a közalkalmazottak világában, amikor valaki távozik több, pénzt fizessünk, mint 2 millió forint”.

Orbán Viktor az Állami Számvevőszék elnökének, és az alkotmánybírák kinevezésével kapcsolatban megjegyezte, úgy tűnik az ideológiai megosztottság, jobb-baloldal zárójelbe került. Sokkal nagyobb közösséget kell képviselniük, ezért lesznek baloldalinak és jobboldalinak tartott emberek a kinevezettek között.


orbanviktor.hu


Az interjú leirata elolvasható az Interjúk rovatban.